Nagymaros vá (115 m) – Rigó-hegy (313 m) – Remete barlang (215 m) – Dobozi orom (340 m) – Borostyánkői pihenő – Trampó völgy alja – Bodzás völgy alja - Zebegény vá.(170m)
Kiss Antal / Remete völgy oldalán
Az Úr 2012.esztendejének Szent Mihály (szeptember) havának 22-ik napja vagyon. A kellemes napsütés, túrára csábítja kicsiny csapatunkat. Tali Újpest Metro kijáratnál, innen villamossal irány Rákospalota-újpest vá. Az egyetlen működő pénztár előtt, kb. 30-35 fős aprónépekből és kísérőikből álló tömeg kígyózik komótosan. Meglepően gyorsan haladunk kiderül, hogy 1 darab fehérnépre jut 3-4 aprónép, kik tök feleslegesen növelik a sort.
08,52-kor befut a szerelvény, meglepően sok kocsival. Vácnál kiderül, tömeges invázió van a kismaros környéki hegyekben, kisméretű porba pukizó egyedek formájában. Vélelmezhetően az alsó tagozat legkisebbjeit szoktatják a természethez, ami dicséretes dolog.
09,53-kor érünk Nagymaros vá, leszállunk, megvárjuk, míg elmegy a vonat. Az állomás tiszta, rendezett, a környező hegyek zöldje integet hívogatóan.
10,00-kor, 115 m magasságból, nekivágunk az első meredekebb kaptatónak a jelzésen. A kezdeti betonutat, felváltja az erdő, s benne a kicsit morzsalékos erdei altalaj, az ősz kezdő színeinek tarka levélpompája ropog a talpunk alatt.
Első állomásunk a 313 m magasban lévő Rigó hegy. Kacskaringós vonalvezetésű erdei ősvénye lassan, komótosan kúszik az ég felé, fel, egyre fel. Jön egy gyorsvonati sebességgel közeledő, mintegy 30-35 kg-os vakvezető labrador, sikerült kitérnünk az útjából. Fiatalember vezet egy csinos vak leányt, kutya önfeledten szaladgál köröttük, élvezi a természetet, fiatal jószág, kissé szeleburdinak tűnik. jelzésen felérünk, gyönyörű kilátás nyílik meg a Duna-kanyarra, a hegy zöld-sárga levelei közt megbúvó apró, színes házakra. Ragyogóan süt a fényes korong az égről, a Duna türkiz-kékje csillog alant a mélyben, hajóvonták találkozása tilos! – alacsony a vízállás.
Harapunk pár falatot, kortyolunk hűs italainkból, majd nekivágunk a következő etapnak. A nyári lakok, nyaralok közt haladunk a műúton, az erdőszéli utcán végigtekintve, elszörnyedünk meredekségén – jó, hogy nem itt jöttünk fel. A betonutat sorompó keresztezi, mögötte földút, megérkeztünk a pilisi erdészet területére. Kedvenc jelzésen haladunk a következő célpont felé. A morzsalékos altalajon széles ősvény, kényelmesen haladunk rajta, csodálva az erdei virágokat (krokus), a természet zöldjének látváynos szintit. Gánti emléktáblánál balra kicsiny kitérő és a szirtről a Duna-kanyar gyönyörűséges kékje, a vízparton megbúvó Visegrádi házak üde kavalkádja köszönti az ember gyermekét. Fotók készülnek, majd visszatérünk utunkhoz, újabb kiszögelés, és a csoda megismétlődik. A verőfényes napsütésben sziporkázóan csillognak a kék Duna habjai, ragyogó kilátással Visegrádra.
Megérkezünk a Rigó hegyi elágazáshoz, utunk a folytatódik a Remete barlang felé (2,5 km). A megszokott morzsalékos erdei talajon haladunk egyre keskenyedő, ősvénynek látszó lábnyomokon. Itt már illik figyelni a lábunk elé. A kanyargós, kacskaringós, hullámzó csapás a Remete völgy oldalán szalad velünk. A kidőlt fákat az erdészet felvágta, leszedte az útról, nagyban könnyítve a haladást. Újabb kilátópont, jellegzetessége egy sziklaököl, és a csodálatos rálátás Dömösre. Lépünk tovább, nagyobb aprónép csapat közeledik lentről, elengedjük a meggyötört porba pukizó egyedeket – reggel 08,00 óta vannak úton. Csoda, hogy még mennek! Lemegyünk az ősvényen, felkúszunk egy hegyoldalon, s máris 13,00 a Remete barlangnál vagyunk. Rácsodálkozunk a Duna-kanyarra, Dömösre, Prédikálószékre, Rám völgyre és nekiállunk finom hamik elfogyasztásának, fotózkodásnak.
13,30
jelzésen, öröm az élet Borostyánkői pihenő felé: - lejtő! jelzésen, kellemes lejtőn, lágyan kanyargó ősvényen. Egy- egy kilátóponton rácsodálkozunk
Felvételek Canon PowerShot A 550 géppel készültek, s az alábbi linken érhetőek el:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.2328747355898.63344.1766150449&type=1&l=cfb267b2ee
KELLEMES TURÁZÁST MINDENKINEK!