Romhányi József versei

<<vissza versek

Fotó: Romhányi József /sulinet.hu/

Romhányi József: Nagytétényben született 1921. 03. 08-án, író, költő. műfordító. Meghalt, Budapesten, 1983. 05. 07-én.

Fotó: Kiss Antal / Sün tóni

Romhányi József: Egy boldogtalan sün panaszai a halovány Holdnál

 Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki nem cirógat, becézget,
mert a bőröm egy kicsit recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától
hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: szólj a szűcsnek, bátyuska
protezsálj be prémesállat státusba
vagy vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged a kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Így kesergett sündörögve, bujkálva,
míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
- Jössz a szögeságyamra, te kispárna!

Fotó: Kiss Antal / kecske

Romhányi József: Kecskére káposztát

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.

Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.

Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,

Elmondom kecskéül! - Mekk!

Egyelek meg, de remek kerek!

Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!

Egyenes jellemek benneteket elkergetnek! Mekk!

De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.

Egyet lenyelek!

Nem! Rendesen legelek... Mekk!

De eme repedezett fedeles levelek,

melyeket emberek nem esznek meg,

nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le.

Belembe lemehetnek. Mekk!

Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek lettek fedelek.

Ezek e melegben egyre epedeznek,

meg-megrepedeznek.

Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek. Mekk!

De erre eme bentebb szerkesztett levelek

egyre feljebb keverednek,

rendre fedelek lesznek,

melyeket szemetesvederbe tesznek.

Erre teremtettek benneteket?! Mekk!

Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket.

Le veletek! Nyekk!

Te fej! Ne feledd:

meg nem ettelek, de megmentettelek! Mekk!

Romhányi József: Kukac sors

Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él a föld alatt a rút esôkukac.
Rágodott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Mért utálja ôt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá a sok oktalan állat
hogy terem az emberszivben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz német ajku csótány:
- Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacirozni pemászok a házba:
tetejüktôl talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is
restellem.
Nem szégyellsz te magad, du Schwein,
igy anyatojt meztelen?!
Nix toll, nix szôr, csupasz potroh mutogatja!
Muszaj neked strimfli hûzni, egy ink meg
egy katya!
- Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt
meg nem érem!
- Szólt a kukac és föld alá vitte a szemérem.

Romhányi József: Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
Ráült a szakácsnô százszor is napjába:
És jött a baj csôstül. Még a tetejébe,
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott,
Végül hát megírta e testamentumot:

-A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
Özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
Ne maradjon jussa tôlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
A nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti mûvet,
Mert a nehéz könyvek szétnyûvik a nyüvet.
Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,
S lezabipetézett,
Kint éljen eztán
A szemétládában, kegyelemdeszkán!
Végül az anyósom.- Megérdemli nagyon;
Rá a vadonatúj, szép csôbútort hagyom.

Romhányi József: Borz

A büszke borzanya összetoborzott
Néhány csellengô borzot,
Hogy szivének féltett kincsét,
Hat kicsinyét megtekintsék.
- Nézzétek! Az itt a menyország! -
Mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
Találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
Kinek kedélyét e látvány felborzolta:
- Érdekes! Ha belülrôl, elfogultan nézed,
Ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kivülröl, s nem vakit el vonzalom:
... egyszerûen borz-alom...

Romhányi József: A pék pókja

Az apróka pók-apóka,

s a porhanyó potrohú pókanyó

a pékségben a szennyezett mennyezetre

nyálból való máló hálót font, -

pont.

A kópé póknép pótlék-

hálókat eresztve keresztbe a pókasztal fölött,

hálóból ebédlőt kötött.

Félt a péppel pepecselő pék, hogy odapök a pók,

illetve a liszttel hintett púpos pépre tisztel.

Ezért leseperte az apróka pókpárt a padlóra.

Csattant a fapapucs -

Fuccs!

Így járt pórul a két pupák pék pók.

Pukk.

Romhányi József: A majom búcsúbeszéde társaihoz, emberré válása alkalmából.

Majmim, kik eleddig testvérim valátok
fán csimpaszkodtomban hű társim valátok,
meghatva állok ím búcsúzni alátok,
mivel kezdetét vőn emberré válásom,
sok hasraesés közt két lábra állásom.
Az kies barlangban lészen már szállásom.
De bármerre viszen rangos emberségem,
testvér-emlékitek soha meg nem sértem.
Esküre emelem kezem…
Na mit csodálkoztok ezen?
Persze! Ezt mellsőnek nevezik, akik
még oktalan makik!
Kívánom, teremjen bőséget sok fátok,
tömje pofátok
gubó, gubacs, inda.
Nekem jó lesz majd a velős palacsinta!
Ugye, most csorog a nyálatok,
alsóbbrendű növényevő állatok?
Meg ne szenvedjétek a tél kemény fagyát…
néhány viseltes gatyát
eljuttatok majd hozzátok,
de nehogy a fejetekre húzzátok,
idétlen barmok!
Különben is mit akartok,
fejlődéstanilag visszamaradt emlősök?!
Korcsok vagytok, nem ősök!
Meggyalázzátok a késő utódokat!
Kaktusz bökje meg az ülőgumótokat!
Mars innen! Végeztem! Slussz!
Nézze meg a Pithecanthropus erectus!

lap tetejére

Oldal: Romhányi József versek
Versek, fotók, művészetek, süni, természet. - © 2008 - 2024 - antalkiss.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat