Tisztelt vendégeim!
E két vers szerzője nem az általam nagyra becsült Csorba Piroska.
Az eredeti szerő kiderítéséig, türelmet kérek mindenkitől.
Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.
Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.
A vers forrása: www.freeweb.hu/hitbenhat/vnonap.htm
Keresem azt aki szeret engem,
Aki talán meglátja a jót bennem.
Valahol vár, hogy vigasztaljon,
Magához húz, hogy marasztaljon.
Keresem azt, aki így elfogad,
Aki talán végig mellettem marad!!!
Elviseli minden hibámat,
Felvidít, ha marcangol a bánat.
Keresem azt, aki kiegészít
Aki minden akadályra felkészít.
Ha megtalálnám, megtartanám
Mindenkinél fontosabbnak, tartanám!
Keresem azt, aki talán nincs,
Pedig nekem Ő lenne a legdrágább kincs
Keresem azt, aki szerethet engem
Aki talán meglátja a jót is bennem
Valahol vár, hogy vigasztaljon
Magához húz, hogy marasztaljon.
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.
Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szivének
Legjobb barátja én legyek.
Legjobb barát! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.
Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?
Olyan kevés amit kivánok...
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.
Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.
Legyen övé minden poézis.
És az enyém: csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.
Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja asszonyom:
Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat!
Elindult a nagy hajó
s véle karcsú, izmos lábak
lágyan hullámzó fodrokon
Téged újra visszavárlak!
Füred katamarán befogad
kísér számos pici lábacska
kócos apró buksik bújnak
hozzád kacagó Pelso leánya!
Nagy kaland mely elindult
tudod van mindig visszaút
az élet tengerén hajózva
haragos hullámok csitulnak.
Matrózblúz és rövid farmer
csillan a fény kurta hajadon
izmos, karcsú női test
ragyog át a kajüt ablakon!
Elindult véled a nagy hajó
minden kikötőben vár mi jó
szíved boldog révbe vágyik
véled oda fut a nagy hajó!
Budapest. 2013-08-07
folyamatos szerk. alatt.