Paul Géraldy  versek

Paul Géraldy: Hozzád tartozom című vers gyűjteményből.

Paul Géraldy: Ő mondta: Hozzád tartozom

Ő mondta: "Hozzád tartozom! Csakis tehozzád
tartozom! Apám, ha tudná, mily nagyon!
Szegény szülők! Gyerekeket nevelnek ők, kiknek
hűsége ennyit ér! Nem vagyok hű
természetemhez, amely velejéig kacér. Ez az
igazság. Ó, miért akaszkodom rád ennyire?
Mi van velem? A félelem növekszik csak láttodra
bennem. Biztos te vagy, akit kerestem?"

Fordította: Baranyi Ferenc

Paul Géraldy: Boldog volt

Boldog volt, szeme szeretett,
de fölfortyanva, élesen,
szólalt meg: "Csak te vagy nekem,
de mindketten vagyunk - neked!"

/ Fordította: Baranyi Ferenc /

Paul Géraldy: Itt az eső

Itt az eső! Hamar! Gyerekek be a házba!
Ha lompos a paraszt, megmosdatja az ég.
Te Jeanne, segíts Thérése-t! Ő még piciny leányka.
Szaporán, szaporán! Kint maradt mind a szék -
a kertész hordja be, s csukja be a spalettát!
Bent vagytok már? Irány az ebédlő szoba!
Te vagy nagyobb! A csöpp Thérése-re te ügyelj hát!
A szineskészletet Jeannak te ad oda!
Akad folyóirat, prospektust is találni -
s mind szétszabdalható, ha olló is kerül,
ne mélázz nagypapa! Estére kiderül,
hogy kinek sikerült szebb képeket kivágnia!
Elvonulok. Fejem megfájdult. Ámde azt
megígérem: aki jó lesz kap egy garast.

/ Fordította: Baranyi Ferenc /

Paul Géraldy: A séta hosszú volt...

A séta hosszú volt, gyötört a nyári nap.
Szótlanul érkezem.... S mily boldog fordulat:
a lugasban fehér teríték vár. A forró leves
nem kell, de az őszibarack nagyon jó!

/ Fordította: Baranyi Ferenc /

Paul Géraldy: Átadtam verseim

Átadtam verseim, s te azt mondtad nekem:
Vajon miért is tetszenének?
Szerzőjük nem te vagy, hanem a jobbik éned,
s tartozásod: a szerelem.

Még akkor is, mikor tudom, hogy nem szerethet
más így s hogy ez neked se kényszer:
hallom, hogy valami ösztönöz gyötrelemnek
mondani majd, amit most boldogságnak érzel.

Megmásítod szavam és átformálod a
gondolataimat saját elképzelésed
szerint, aztán mikor végre magamhoz térek,
érzem: elégedett te nem leszel soha.

Szerethető, aki elvárja, hogy szeressék,
miként a kisgyerek, s a Jóisten? Nemes
bosszúból írja csak megbántottan a versét
és el nem érhető örömről zengedez.

Tisztább a dalotok, álmotok finomultabb,
túlontúl nagy a táv köztünk, s közöttetek
hozzátok feltörő hangjaink visszahullnak -
s ebbe nekünk csupán belehalnunk lehet..."

És én szóltam. "Csodám, Forrásom vagy, tebenned
az Univerzumot hallom, Te vagy ama
virág, amely körül méhecskeként repeshet
szívem, s megrészegít szívednek hímpora.

Önmagadból - miként egy trezorból - kiveszlek,
mélyedben ébredek, hol Isten szundikál!
Fényedtől született költészetem, amelyet
nálam többre becsülsz - s én téged többre már.

Feledem olykoron, hogy mindegyik soromban
csak szépséged dalol s Te tündökölsz csupán.
Ezért e sorokat szeretni, hidd, jogom van,
mivel az Édenünk építi mindahány!

Ölelkezés után - amely mindig heves volt -
megkérdezted mi az, mi búsra józanit?
Hát az, hogy ajkadon veszni hagytam a verssort
mit megzengettek szívemben csókjaid!"

/ Fordította: Baranyi Ferenc /

Paul Géraldy: Csend van. Üres a ház

Csend van. Üres a ház, vendég nem érkezik már,
Olyan fölösleges ilyen nagy ház nekem!
Elszáradtak szerelmeim.
Vannak barátaim, de épp hogy csak barátok.
A szomszéd máshol és más módon boldogul.
Most kinek nyújtsam át, mit megírok éppen.

Kimegyek. Csábító az út. Szép az idő.
De jól tudom, az út hova visz,
nem vár meglepetés a forduló után.

A cselédlány - mert gyermeke
az udvaron játszik - pöröl:
"Ne lármázz, mérges lesz az Úr."
"Ne bántsa őt Marie, csak játsszon" - mondom én
Rámosolygok, de túl szép a tekintete.
Megszeppenve fordulók el.

Visszavár asztalom, szokott révembe érek,
írnám versem, amely áhítatból fakad,
de - megbocsáss, Uram - az jut eszembe csak,
hogy mily szép a szeme szolgálom gyerekének...

Fordította: Baranyi Ferenc

Paul Géraldy: Ő mondta: Hazudj nekem

Ő mondta: "Hazudj nekem! Szeretni annyi,
mint áhítani a tetszést. Régebben csélcsap voltál
magyarázkodó, nem voltál ennyire természetes.
Most biztos vagy magadban, túlságosan is biztos.
Őszinte lettél. Az erődért szeretlek, de csak
a fáradságod jut nekem. És a gyöngédségedért is,
de csak a rosszkedvedet kapom. Hova jutok?
A napok múlnak. Hazudj, az ég szerelmére,
hazudj!Úgy szeretnélek szeretni, mint akkor,
amikor még nem ismertelek ennyire!"

Fordította: Baranyi Ferenc

Paul Géraldy: Ő mondta: Hazudj rendesen

Ő mondta: "Hazudj rendesen!
Mert még csak férfimód: lazán és szenvtelen
hazudozol nekem.
Szeresd sztorid! Éld át mesédet!
Határozott legyen beszéded!
Egész valód erős, nagy esküvés legyen!

Fordította: Baranyi Ferenc

Paul Géraldy: A kis barátnő

Szeretnéd tudni, kedvesem,
hogy esténkint ha távozom
miért borús szívem s szemem?
Ha akarod elmondhatom!

Mikor elválunk s még a lelkem
édességedtől részeg és
még zeng szavad zenéje bennem:
szüleim várnak rám - s kietlen
lesz hirtelen a létezés.

Szokvány - szavaikat s megunt
mosolyokat sóhajtva tűrőm.
Egymásnak nincs mit mondanunk.
S ha bűn ez, nem nekem a bűnöm.

Lányuk idelenn honos, itt
e szobában, hol veled boldog,
este az ő csókjuk a csókod
mámorából kijózanít.

Vérük vagyok, belőlük lettem,
de már nem gondolok velük,
mióta megszerettelek, nem
érdekel a szeretetük.

Anyám hív minden pillanatban
Megzavar ha nálad vagyok.
Sietve mondom "Rohanok!"
S egy kicsit szánom őt magamban,

úgy szánom a tekintetet,
mely semmit nem vesz észre rajtam,
sem fehér kezemet, sem ajkam -
szüleim ó be öregek!

Anyám nem érzi, hogy leánya
lélektelen és szótalan -
úgy csinál mindent, ahogyan
éveken át mindig csinálta.

Megcsontosodott dolgait
nem zavarhatja tűz se, víz se -
de megszokás nem hat a szívre.
Az titkon mindig változik.

Élünk, ahogy mások élnek,
munkálkodunk is, ámde a
szülői ház idegenné lett:
otthonom már nem lesz soha.

Fordította: Baranyi Ferenc

Paul Géraldy: Utálom a

Utálom a költő lanyhaságát,
a révülést, a csacskaságokat,
szeretem, ha a nagy szemek parázslók,
és azt ha süt a nap.

Kedves nekem a jó ízlés, szilajság,
a tiszta küzdelem,
a halálos döfés, a táncmulatság
s az ágyból szökkenő gyors szerelem.

Utálom én a buta bujaságot,
mely bánathoz, csalódáshoz vezet,
az ártalmas gyönyört, a léhaságot -
megtört tekintetett.

Szeretem a jó bort, a jó lovacskát,
a rózsát ha nyit,
a kegyelmet, ha áldozatok kapják,
az örömlányt, ha bölcs is egy kicsit.

Nem kell a budoár, a ritka szép nő,
a lila vers, a pszichológia,
a barátság, ha túlontúl megértő,
az esthomály, a késes, a haza-

térés, a gúzs, a megadó tekintet.
Akadályon át szép a győzelem,
amikor földből és fényből vegyített
aranyamat a szelekbe vetem.

Bánt a hazugság, minden, ami kétes,
s ha gyermeket baj ér.
Lelkesít aki győztes, szenvedélyes -
a fényes nappal és a büszke éj.

Fordította: Baranyi Ferenc

Paul Géraldy: Ó, szegény szemek

Ó, szegény szemek! Didergek
s láz emészt - mégsincs színem.
Bár, ha tudnád, hogy szeretlek.
szánna szíved, azt hiszem.

Gyengédségem lett a vesztem -
rég gyötör, Tőled fogom
megtanulni, hogy szeretnem
téged nem szabad nagyon.

Nagy sötét hullám dagálya
tör szívemre szüntelen.
Vágyam áradása, gátja
egyszemélyben vagy nekem!

Bárha volna segedelmem!
Félek. S keserű vagyok.
Élni és égni lehetetlen.
Mámor s bánat rabja lettem.
Nyugtot akarok.

Fordította: Baranyi Ferenc

lap tetejere

szerk. alatt

Oldal: Paul Géraldy versek
Versek, fotók, művészetek, süni, természet. - © 2008 - 2024 - antalkiss.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat