A Visegrádi hegység kedvelt kiránduló helye, Pomáztól nem messze, pontosabban 5,1 km-re; mely út kissé kaptatós, tüdőt és lábat próbáló. Elsődlegesen, baráti társaságok, gyermekes családoknak. Felhívnám a figyelmet az óvatoságra, esős időben a terep csúszós, nehezen járható.
Fotó: Kiss Antal
Pomázon, a HÉV állomásra beszéltük meg a találkozott 09,20-ra. Útirányunk a Kö hegyi th. jelzésen. A HÉV állomástól jobbra fordulva, pár perc séta után, az első látnivaló a Honvéd emlékmű, mely az I. és II. vh. (pomázi) áldozatainak állít méltó emléket
Fotó: Kiss Antal
Római Katolikus egyház, Szent István király plébániatemplomot balról kerülve haladtunk tovább jelzésen
Fotó: Kiss Antal / Futrinka utca
A kissé borús, párás időben mosolyt csalt arcunkra a Futrinka utca felirat, a semmi és egy bokorsor közt elhelyezkedő villany oszlopon
Fotó: Kiss Antal
Itt már belecsaptunk a lecsóba, a kissé meredek ösvényen, elmúlt hétről itt maradt sarat dagasztva, egy megcsúszott partoldalon araszolva, süniket megszégyenítő tempóban, haladtunk előre.
Fotó: Kiss Antal / János forrás
Első állomásunk a János forrás, melyet 80 perc alatt értünk el Pomáz HÉV végállomásról. Oktoberi szürkeség nem változott, madarag csivitelő hangja, nem hallatszot, sünik valahol máshol ropták a táncot.
Fotó: Kiss Antal
A János forrástól történő tovább haladásunkat, erősen gátolták a kidőlt fatörzsek, kisebb-nagyobb kerülők.
Fotó: Kiss Antal
Nagyobbacska szikla is bepróbálkozott, ám csipet csapatunk nem ismer akadályt. Leküzdöttük egy megkerülős csellel
Fotó: Kiss Antal
Újabb meredély, felfelé, győkerestől kifordult fa óriások, melyek közt mókás a haladás, a levegő meg egyre fogy. Mitől fárad az ember lába?
Fotó: Kiss Antal /Gomba szikla, avagy Napoleon kalapja
Több, apró pihenő és eltéblábolt tüdő, megkeresés után, felértünk "Napoleon kalapja" elnevezésű képződményhez. Jól esett megállnunk, csodálni a természet, és a vénasszonyok nyara által nyújtot lenyügöző tájat.
Fotó: Kiss Antal
A csoda és a táj önmagáért beszél, még e párás időben is.
Fotó: Kiss Antal
Petőfi pihenő megtekintése után lépteinket a pár percre lévő Kö hegyi th. felé írányítottuk
Fotó: Kiss Antal
Kő hegyi th. Pomázról érkező fáradt vándorok szemében. Kis pihenő, élelmek és italok elfogyasztása, forró kávé kortyolgatása, természet őszi színeinek csodálása
Fotó: Kiss Antal
Utunkat jelzésen, a kéki bánya felé folytatjuk, amely 3,0 km-re fekszik a turistaháztól. A th. mögött magányos birka szaladgál
Fotó: Kiss Antal
A táj oly csodálatos mint szép lányok, szép asszonyok mosolya, őlelése. Emberek gyüjtőgetnek az erdőszélen valamit
Fotó: Kiss Antal
Doboshegyi vízmű telep, még mindig jelzésen, mely kis idő után, jelzésre vált
Fotó: Kiss Antal
Bükkös patak csendesen csordogáló víze
Fotó: Kiss Antal
Szép asszonnyal, elsőként futottunk be a célba; Kéki bánya Volán busz mh. A többiek a pár méterrel hátrébb csordogáló Bükkös patak csendes folyását figyelték. Egy jól sikerült kellemes 8,1 km túra, mely 240 perc alatt lett leküzdve, pihenőkkel, beszélgetéssel, jó kedvvel
Minden turatársnak kellemes időt.